2011. január 31., hétfő

Legújabbak.........

Megnyitottam Etsy boltomat :)))

Aztán készültek újabb irodai kiegészítők... nevezetesen Pendrive-kulcstartók szürke és fehér filcből hímzéssel.


... és , modern minimal hímzéssel készített, fekete filcből és pöttyös mohazöld szalag felhasználásával  két edényfogó - hasznos  társ lehet a konyhába...



Új kategóriákat is létre hozok az oldalsávaban a könnyebb keresés érdekében. Korosztályok és nemek alapján is lehet majd keresni ...
Jó böngészést.
Szép napot ! Szaszi

2011. január 24., hétfő

Ezentúl ide is felteszem az épp aktuális munkáimat... ha van kedvetek vásárolhattok itt is jelezzétek mailba :)))

Szép napot ! szilvi

2011. január 21., péntek

Nemrég találtam rá az Etsyn egy boltra Fibrillaria, ahol a Hortobágyon az Echo tanyán, tenyésztett racka juhokból készült termékeket lehet kapni.


2011. január 18., kedd

Ötletek - filcből Valentin napra

  A most látható Ötleteket innen vettem.


 Ami kell hozzá : szív alakú hungarocell forma, olló, gombostűk, piros filc

Készítünk egy kör sablont kb.3-4 cm átmérőjüt és kivágunk a filcből jó sok kis kör formát.
Ezeket 4 részre hajtjuk és egyessével szépen a gombostű segítségével fel tűzzük a hungarocell formára.
mikor kész akasztót tüzünk a hátuljára és már kész is a Valentin napi dekorációnk :)




A következő egy dekoráció - Műfácska - szintén filcből.


  A hozzávalók : Egy vödör, ez lehet, agyag, cink bármi amit lehet kapni a kreativ hobbi boltokban. Hungarocell golyó fa pálca, hurka pálcika.
 A vödörbe teszünk valami nehezéket a mi megtartja majd a fácskát tetejét lefedhetjük hungarocell darabbal.
Maga a fa lombozata úgyanúgy készül, mint a szív, teljesen be kell vele teríteni a hungarocell golyót.
A hurkapélcát körbe tekerhetjük zöld, filccel a végét ragasztóval rögzthetjük, és a vödör tetejére, hogy ne látszódjon a fehér hungarocell, zöld mohát ragaszthatunk.

Ha még szeretnénk akár dísz gömböket is készíthetünk és feltehetjük dísznek az ablakba, kilincsre, vagy mint itt a tükröt  dekorálhatjuk vele.

Valentin napi párna :

  Ha van egy kisebb egy nem használt párnahuzatunk feldobhatjuk az előzőekben leírt és bemutatott filc virágocskákkal, amit szív alakban rendezünk el a párna közepén...csak itt nem gombostűket használunk hanem fellvarjuk egyenként a szirmokat. Jó ha előtte kijelöljük a terüleltet és széltől indulunk el.:)



Jó készülődést !





2011. január 16., vasárnap

Nemez labda - Játék

1. FELADAT

A nemezlabda készítése

 A széttépett gyapjúszálakból formáljatok gombócot! Begömbölyített tenyérrel, gyengén simogassátok a labdát, amíg a felület megnemezelődik!

Ha a gömbök összeálltak, a szappanozás következik.
Kicsit nyomjátok össze, majd ismét gömbölyítsétek.
Ha száraz a gyapjú, újra szappanozzátok be a kezeteket!
Akkor jó, ha éppen átitatódik, de ha összenyomjátok, nem folyik belőle fölösleges víz.
Vékony, pókhálószerű, széthúzogatott nagyobb lapba burkoljátok!
Ügyeljetek arra, hogy egyenletes legyen a felület!
Szappanos vízzel itassátok át a labdát, majd gömbölyítsétek!
most már lehet nyomkodni, gyúrni a labdát, kicsavarhatjátok belőle a vizet!
Az erősebb gyúrás akkor kezdődhet el, ha a labda felülete összeállt!
A labda egyre kisebb és erősebb lesz.
A legvégén az asztalon görgessétek szép kerekre!
A jó labda erősen a földhöz vágva legalább akkorát pattan, mint a gazdája magassága!
Játék szőrlabdával
a)
A labdát falhoz dobálva, ezt a mondókát mondjátok!
Egyenlőre (a falhoz dobjuk, majd elkapjuk),
Két-kettőre (tapsolunk, majd elkapjuk),
Három-hatra (falhoz dobjuk, tapsolunk két kezünkkel combunkra csapunk, majd elkapjuk),
Hat-kilencre (falhoz dobjuk, tapsolunk, két kezünkkel vállunkra ütünk, majd elkapjuk),
Üsd ki tízre (falhoz dobjuk tízszer fél kézzel),
Tizenegyre (falhoz dobjuk teljes körben megfordulunk és elkapjuk),
Vaskoppantó (falra dobjuk, a földre pattanva egyszer és elkapjuk),
Gyertyatartó (magasba dobjuk és elkapjuk),
Egy a falra (falhoz dobjuk és elkapjuk),
tíz a földre (tízszer fél kézzel a földre ütjük).
b)
Játsszátok el!
LABDA. ISKoLA
Egyet dobtam (a labdát a falhoz dobjuk és elkapjuk)
Csattintottam (közben tapsolunk egyet)
Gyűrűt húztam (úgy teszünk, mintha egy gyűrűt húznánk fel)
Gombolygattam (két kézzel gombolyítjuk)
Kezeztem (egy kézzel kapjuk el a visszapattanó labdát)
Lábaztam (felemelt láb alatt dobjuk a labdát)
Első osztályt hibátlanul kijártam.
Így kell mind a 8 osztályt kijárni. Ha a játékos valahol elejti a labdát, akkor át kell adnia a következő játékosnak. Egyszerre – nagy ügyességgel – akár mind a 8 osztályt ki lehet járni. Ha valahol téveszt, akkor legközelebb annál az osztálynál kell kezdenie, amelyikben megbukott. Az a játékos győz, akinek először sikerül kijárnia mind a 8 osztályt. (Nem szükséges egy menetben.) Ezt a játékot egy gyerek is játszhatja unaloműzőként.





Olvassátok el a verset!

Kiss Dénes. LABDAJátÉK

Száll a labda, röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty.
Kislány dobja, fiú kapja,
itt a labda, hol a labda.
Száll a labda, röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty.
Jobbra-balra és forogva,
sose essen le a porba.



 Technikai bemutató:


Hozzávalók:
- egy edény melegvízzel, szappan;
- gyapjúszálak a mintázáshoz
- az alaphoz vékony gyapjúfátyol
- egy tálca a vizes gyapjúmaradékainknak.
1. Egy kisebb labdához tépkedjünk apróra egy maroknyi gyapjút. 2. Két tenyerünk között finoman gömbbé alakítjuk.
3. Most szappanos kézzel kezdjük el gömbölyíteni úgy, hogy néha összenyomkodjuk, majd újra gömbölyítjük. Ne áztassuk el, épp csak annyi vizet kíván, hogy átitatódjon a gombóc. 4. Néhány percnyi gömbölyítés után óvatosan beborítjuk vékony a gyapjúhártyákkal. Szépen beborítjuk a gombócot ezekkel a fátylakkal és újra bömbölygetünk.
5. Díszíthetjük a labdát színes vékony gyapjúszálakkal. Ha felraktuk ezeket a szálakat is, újra szappanos kézzel gömbölygetünk. Néhány perces gömbölyítés után, mikor már kezd összeállni a labdánk, elkezdhetünk gyúrni.
6. Jó erősen kinyomkodjuk a labdát, majd két tenyerünk között újra gömbölyítünk. Ezt ismételjük addig, amíg a gyapjú össze nem áll. Ilyenkor már vizet nem kíván az anyag, csak nyomkodunk és gömbölygetünk. A kerek formára figyeljünk!
8. Végül az asztalon tenyerünkkel jól meggörgetjük. 9. Akkor jó a labda, ha jó erősen földhöz vágjuk, és legalább készítője magasságáig visszapattan. Jó játékot!
( képek: nemez.hu)

2011. január 12., szerda

Szűr-Posztó, szűrhímzés, Szűrszabó

Szűr

 

 

Kettős jelentésű szó. 
Egyrészt anyag, szűrposztó, másrészt pedig az e szűranyagból készült, s ugyancsak szűrnek nevezett kabátféle felsőruha. –  

1. Szűranyag. Elsőként 1395 körül említik a szűrt a Besztercei Szójegyzékben ’szürke posztó’ jelentéssel. Ugyancsak ’szürke posztó’ a jelentése annak a középkori griseus szónak is, amellyel a Besztercei Szójegyzék szűr szavát fordították. E griseus gyapjú anyagot Sopronban 1206–1218 között már malomban kallással sűrítették és tették vízhatlanná. A Besztercei Szójegyzékhez hasonlóan ugyancsak említi a debreceni, szürkeposztót készítő takácsok céhlevele is (1395), amelyet akkor a korábbi nagyváradi céhlevél mintájára fogalmaztak meg. Már a 17. sz.-tól finomabb, szászok készítette erdélyi, vagy ritkábban az annál kevésbé finom felföldi szűrposztóval dolgoztak az alföldi szűrszabók. Veszprémben az I. világháborúig foglalkoztak hazai gyapjúból szűrposztó készítésével, de ennek gyenge volt a minősége. Csúnya színe miatt a szűrt mésszel vagy az ún. „csapófölddel” is fehérítették, ami ártott a posztó minőségének. Az ilyen szűrposztót meszes szűrnek is nevezték. Készítését tiltották. – A szűr szó feltehetően szláv eredetű, s ott éppen úgy, mint a magyar nyelvben eredetileg szürke posztót jelentett. –
2. A szűrposztóból készült szűr nevű ruha régi szabását vagy szabásait ma nem ismerjük. 
A 19. sz.-i szűr szabása régi keleti módra csupa egyenes, derékszögű darabból állt, amelyekbe csak a múlt század vége felé hatoltak rézsútos vagy nyugati módra íves szabásvonalak. A szűr részei: elej, oldal (ha az oldal három részből áll: akkor oldal, aszaj pálha), négyszögletes gallér, ennek két alsó sarkában egy-egy csücskő nevű kis korong, kis álló gallér vagy nyak, ujja és alja. Nem öltötték fel, csak panyókára vetve viselték. Elöl díszes szíjcsat fogta össze, amelyből díszes zsinórok indultak hátrafelé s neve is átvető vagy hátravető volt. – A szűrt → szűrszabók készítették.

A múlt században a szűrkészítés három nagy központja: Veszprém, Debrecen és Nagyvárad volt. Mintegy a múlt század elejétől-derekától a szűrt szegéssel, → rátéttel, végül hímzéssel (→ szűrhímzés


igen gazdagon díszítették, valóban cifraszűr lett.


– A szűrnek az idők folyamán számos változata alakult ki készítése, funkciója és a divat szerint. 
Ezek: 

1. Nyakas szűr. A múlt század vége felé Biharban, Hajdúban, majd valamivel későbben Kolozs megyében kis, álló gallért varrtak a szűr négyszögletes gallérja fölé. Az 1860-as éveknek nagy nemzeti felbuzdulásában az úri rend is szűrben járt, de ezeket nem szűrszabó, hanem a nyugati-polgári hatások számára nyitottabb magyar szabó készítette. Az úri szűr hatását látszik mutatni a nyakas szűr Széchenyi-szűr neve is. Elgondolkoztató azonban két 16. sz.-i ábrázolás: magyar főúr I. Ferdinánd udvarában (1560), valamint Bonfini 1581-es kiadásában a címkép egyik alakja. Mindkettejük kabát féle felső ruháján négyszögletes gallér fölé varrott kis, álló gallér látható. Kőváry László a hódoltság kori köpenyről írva megjegyzi, hogy ennek kis, álló gallérja alatt négyszögletű „háttakaró” volt. 
2. A nyakatlan szűr vagy magyar szűr. Régiesebben szűrszabását tiszta derékszögű szabásvonalak jellemezték. Magyar szűr elnevezése utal régiesebb megjelenésére. A nyakatlan szűr sohasem volt vakszűr, azaz az eleje kihajtós volt és mindig dupla elejű
3. A szecces szűrt a régiesebb szűrszabás és az elöl össze nem érő elej jellemezte. Mindig dupla és kihajtós volt. E dupla elejet hívták szűrszabó műszóval szeccnek. 
4. Dunántúli juhászok viselték a köpönyegszűrt. Ez keskeny, trapéz alakú darabokból készült, mint a → suba. Ehhez hasonlóan ujjatlan is volt. Lehetséges, hogy ehhez hasonlított az 1627. évi gyulafehérvári árszabásban feltüntetett „Fejér szűrből csinál köpenyeg vagy bohai szűr”. Somogy és Tolna megyében ezt a szűrtípust szőrsubának nevezték. 
5. Ugyancsak a Dunántúlon, főként Veszprém és Fejér megyékben, de a Hajdúságon is viselt szűrtípus volt a kerekgallérú szűr. Ujja hosszú volt és felölthető. Néha bevarrták, de fenekes ujjúra nem készítették. Nemcsak fehér, hanem színes – fekete, szürke vagy zöld színű – posztóból is varrták. Széles vörös vagy más színű posztó szegése volt. Gallérján és a hátulja alsó részén hímzés is lehetett. 
6. Különleges célt is szolgált a fenekes ujjú szűr. A Dunántúlon és a palócoknál a felöltve amúgy is sohasem viselt szűr ujjait szokás volt bevarrni, ill. egy kerek posztódarabbal befenekelni. Már eleve befenekelt ujjakkal is készítették a szabók. Pásztorok, gulyások, kondások hordták. Ebben tartották kisebb holmijukat. Az ujjat elzáró kerek rés csak a palócoknál volt hímzett. Itt a fenekes ujjú szűrök rendszerint fekete → szegésűek, ezekhez általában piros aláfogás, → cigula is járult. Fekete és piros többnyire az ún. „csipkézés”-e is, a palócok fenekes ujjú szűreinél ritkábban zöld és kék színt is alkalmaznak. A dunántúli fenekes ujjú szűröket inkább piros szegéssel készítették. Ott csak kanászok hordtak ilyeneket. 
7. A megrendelésre készített szűrnek váltóba varrott szűr, a vásári eladásra készültnek fogadott szűr volt a neve. A múlt században a parasztság, ill. a pásztorság anyagi erejét meglehetősen igénybe vevő szűrök divatját a hatóságok fékezni igyekeztek. Ezért előbb csak megrendelésre váltóba engedtek szegett vagy díszített szűröket készíteni, majd 1873 után Debrecenben és a Hajdúságon már „fogadott” vásári eladásra is készíthettek szűröket. 
8. Szűrváltozat volt az ún. csillagos szűr, mely a matyóknál volt divatban és nevét az elejére hímzett csillagról kapta. 
9. A nyakas szűrnek 1920 körül divatba jött változata volt a vakszűr. Ennek eleje nem volt kihajtós vagy kétszeres (mint a magyar szűrnél), hanem a kihajtott részt az elejére felvarrott, felülről lefelé haladó posztócsipke jelképezte, ezzel utánozták a kihajtást.
10. Úgynevezett szűrkabátot viseltek néhol a pásztorok, mint Pécs vidékén, Somogy, Vas, Zala, Veszprém, Komárom, Győr és Fejér megyékben. Ez egészen kicsi, kabátszerű szűr, amelynek néha teljes nagyságú szűrgallérja volt, szűrkabátnak tekinthető – mivel felöltötték és elöl összegombolható volt – a dunántúli juhászok által viselt csuklyás szűr is.
11. A bunda védelmét szolgálta esős időben a bundára való szűr, amelyről a Felvidékről, Mezőségről, valamint D-Dunántúlról vannak adatok. 


Irod. Kőváry László: Magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából (Pest, 1860); Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Höllrigl József: Régi magyar ruhák (Bp., 1938); Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XVI. században, szerk. Székely György, Bp., 1953); Gáborján Alice: Adatok a szűr kialakulásához (Ethn., 1970).
Körgalléros kocsiszűr (Dunántúl, századforduló)
Körgalléros kocsiszűr (Dunántúl, századforduló)
Szűrbe öltözött három férfi (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1940 k.)
Szűrbe öltözött három férfi (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1940 k.)
Három férfi, egyikük szűrbe öltözve (Báta, Tolna m., 1910)
Három férfi, egyikük szűrbe öltözve (Báta, Tolna m., 1910)
Szűrbe öltözött kanász (Rekonstrukció) (Bakony, 20. sz. első fele)
Szűrbe öltözött kanász (Rekonstrukció) (Bakony, 20. sz. első fele)
Posztórátéttel és gyapjúfonállal varrt hímzéssel díszített cifraszűr és részlete (Somogy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum


Szűr
Posztórátéttel és gyapjúfonállal varrt hímzéssel díszített cifraszűr és részlete (Somogy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum


( néprajzi lexikon )

Filc vagy nemez...

Néhány érdekességgel szeretnénk megismertetni mindazokat, akik még nem hallottak bővebben erről az anyagról és elkészítésének módjáról.


 
A nemez és a filc azonos anyag: 
a filc szó kb. 170 éve használt német eredetű szó, a gyári előállítást jelenti.

A korábbi, több ezer éves nemez szavunk a kézzel készített eljárás megnevezése, mely kétkezű munkával történik. 
Összetéveszthető a posztóval, amely gyapjúfonalból áll és szövött. Kallása, más néven gyúrása révén összeugrik, úgy is mondhatnánk, beavatódik, s a felülete elrejti a mélyben rejlő különbséget. 
A posztócipő, a cserge, a kötött kapca, az eredeti svájcisapka felülete is megtévesztően hasonlít a nemezhez, de nem az. 
Ezek belseje mind fonalakból áll, amit előbb megkötnek vagy megszőnek, de hogy erősebb, melegebb legyen, össze is tömörítik. 
A nemez a fellazított - ágas-bogas szerkezetű - gyapjú víz, meleg és gyúrás hatására áll össze, kötő- és ragasztó anyag nélkül. A szálak felületét nagyító alatt vizsgálva láthatjuk a pikkelyes felszínt, melyek megnyílnak meleg és víz hatására, amit tovább lehet gyorsítani lúggal vagy savval. A megpuhult szálak a vizes melegben a nyomkodás hatására mozogni kezdenek, a szálak egyre közelebb kerülnek egymáshoz, s a pikkelyek ellentétes helyzetben fokozatosan összeakadnak, összegubancolódnak. (Két kutyafaj szőrén is megfigyelhető ez a folyamat: a komondornál és a pulinál. 

Az embereknél, főként Etiópiában, Ghánában, az Elefántcsont-parton, Kamerunban lehet látni ilyen összenemezelődött hajat, melyet fésületlenül hagynak. Kenyában ilyen a gyermekek haja 6-12 éves koruk között, 12 év fölött már nagyoknak számítanak, ezért le kell vágniuk. Etiópiában azonban a férfiak egészen halálukig ilyet hordanak.)
 
A mai kutatások szerint i.e. 6. évezredben jelentek meg az első gyapjas juhok a mai Irán területén. A gyapjas állatok azonban az i. e. 4. évezredben váltak ismertebbé, s ez arra utal, talán ekkor kezdődik a juhnak a gyapjáért való tenyésztése. 
A gyapjas juh tenyésztésének őshazája valószínűleg Mezopotámia volt az i.e. 4. évezredtől kezdve. Az ábrázolásokból és az előkerült koponyákból öt juhfajta létezését feltételezik. Ur városában találták azt a leletet, amely felfelé álló, egyenes szarvú, gyapjas juhról tanúskodik. Ezt a fajt tekintik a rackajuhok ősének. 

A nomád népek életének szerves része volt a nemezkészítés. 

A nemez használata Ázsia nomád törzseinek körében érte el csúcspontját, ahol nem csak egyszerű használati tárgyként volt jelen, hanem egyben a vallás és szertartások kelléke is, életük részeként elválaszthatatlan volt belső gondolatviláguktól, érzéseiktől, amelyek gyönyörű díszítéseikben mutatkoznak meg.
Kínában nagyon sokáig a harcosok nemezsisakot viseltek, a görögöknél Odüsszeusz nemezekkel bélelt sisakot, Hésziodosz nemezcipőt viselt. 
Nagy Sándort nagy vörös nemezzel takarták le a ravatalon. 
A szkíták lakókocsijukat nemezzel vonták be, amely mindenféle szélsőséges időjárástól megóvta őket. 
A kozák harcosokról is fennmaradt olyan leírás, melyben nagyon sok nemezfelszerelés szerepelt- hogy csak néhányat említsünk. 

Az első nemezlabdák állatok gyomrából kerültek elő (bezoár kecske, tehén), melyek a gyomornedvektől és a bélmozgások által nemezelődtek össze, majd az állat kiöklendezte. 
A gyerekek is készítettek szőrlabdát: a mindennap gyűjtögetett vedlett szőrt magukkal vitték, köpködéssel 2-3 órát gyúrogatták, majd másnap megint tettek hozzá egy kicsit, azt is összegyúrták, így néhány napi legeltetés közben elkészült a labdájuk. 



A mai napig készítenek nemeztárgyakat azokon a tájakon, ahol továbbra is a fő megélhetést az állattartás jelenti: pl. Tibetben takarókat, ruhákat, sátrakat; Mongóliában a nemezsátort, más néven jurtát, amely magas faggyútartalma miatt teljesen vízhatlan, de a mai napig használnak ilyen szőnyegeket, sótartókat, stb. 
A törökök ma is csodás szőnyegeket készítenek ezzel a technikával. Magyarországon elsősorban Nagy Marinak és Vidák Istvánnak köszönhető, hogy a gyermekek és felnőttek egyre nagyobb tábora ismeri meg és alkalmazza ezt a technikát, ismerkedik meg újra ezzel az ősi mesterséggel, mely szemet, szívet gyönyörködtet, elvarázsolja a készítőt.

Mi a gyapjú ?


 
A juh négyirányú termelésre (gyapjú-, tej-, hús- és szőrmetermelésre) képes, nemzetgazdasági szempontból a gyapjútermelés révén jutott különös jelentőségre. A növényi rostok termelésének, de különösen a vegyi úton előállítható műszálak gyártásának divat által diktált nagy fellendülése sokakban azt a gondolatot ébresztette, hogy a gyapjú textilipari jelentősége csakhamar csökkenni fog. Azonban napjainkban a műszálakból készült különböző termékek által okozott allergiás tünetek, ekcémák, testi és lelki betegségek újból a gyapjút, mint a juhászat egyik legfontosabb termékét fokozatosan előtérbe helyezik. Ennek tudatában az utóbbi két évtizedben egyre többen foglalkoznak világszerte a juhtenyésztéssel, és az emberiség újra felfedezi a gyapjúból készült termékek fontosságát.

 
Mi is a gyapjú?


 
Elsőként térjünk rá arra, hogy mit is nevezünk gyapjúnak. A szakemberek meghatározása értelmében a gyapjú olyan állati szőrzet, amelynek szálai nyírás után is együtt maradnak, szálai finomak, simulékonyak, nyújthatók, erősek, rugalmasak. E tulajdonságok együttes birtokában fonalvonásra vagy nemezítésre alkalmas. A juhok gyapja főképp abban különbözik a többi állatétól (teve, yak, alpaka stb.) és a növényi rostoktól (gyapot, len, kender, juta stb.), hogy hullámos ívelődésű, azaz göndör és zsíros. Nyilvánvaló, hogy ezek a tulajdonságok nem minden juhfajtára érvényesek. E tulajdonságoknak köszönhető, hogy bizonyos szövő- és fonóipari értékmérő követelményeknek eleget téve, vitathatatlanul a finom gyapjú a legalkalmasabb. Összehasonlításképpen: "Ha például a merinógyapjú tartósságát (hajtogatásának ellenálló képességét) 100 értékszámmal jelöljük, a gyapoté csak 50, a lenszálé 40, sőt a cellulóz műszálé csak 10. Nyújthatóságban a gyapjúval szemben a gyapot csak 20, a lenszál 5, a cellulóz műszál 50 értékszámot kaphat. Rugalmasságban a gyapot csak 20, a lenszál 25, a cellulóz műszál pedig 10 értéket képvisel a finom gyapjú 100 értékszámával szemben. Ezeken kívül a növényi szálak távolról sem érik el a gyapjú hőszigetelő képességét" - állapítja meg Schandl József.
Végül a gyapjú értékét növeli az a körülmény is, hogy a gyapjúfonalakból készült alsóneműk a bőrfelület nedvességét lassan adják át a külső levegőnek, ezért viselőjükre nézve a meghűlés veszélye sokkal kisebb, mint a növényi rostokból készült ruhaneműk hordozójára. "A magyar körülményekhez szokott merinójuhaink egy év alatt növesztett bundájából 1,2-1,6 kg tiszta, szövésre-fonásra alkalmas gyapjúszál mosható ki. Tekintettel arra, hogy 1 méter szövethez 0,5 kg mosott, finom gyapjú szükséges, így kiszámítható, hogy egy juh évi gyapjútermeléséből 1 egész férfiöltöny készíthető." - állapítja meg Schandl József.
Bunda
A lenyírást követően a szét nem tagolható és egymástól el nem választható, összefüggő darabokban maradó szőrköntöst bundának nevezzük.
A juh bundájának legértékesebb szőrképletei az ún. pehelyszálak. A pehelyszálakon két réteg található: a felhám, amelynek lapos sejtjei elszarusodtak, és a különleges sejtközi anyaggal összetartott, hosszúkás, kissé csavarodottan orsó alakú sejtekből összetett kéregállomány. Ez utóbbiban az orsósejtek elhelyezkedése annyira szoros, hogy a kéregállomány egynemű anyagnak látszik. A szőrképletek a bőr irharétegéből, elszórt hagymákból képződnek, és a szőrtüszőkön át a bőr felszínére jutnak.
A pehelyszálak keresztmetszete kerekded. Átmérőjük 8-50 (0,008-0,050) ezredmilliméter között változik. Azért göndörödnek, mert a juh bőrében a szőrtüszők többé-kevésbé tekervényesek. A bőrből kitörő szál is ilyenformán növekszik, és a juh párás meleg testfelületén maradandó ívelődésű formában idomul.
Pászma
Általában egy egészséges juh gyapja a jószág bőrén egyenletesen helyezkedik el, és a gyapjúszálak a bőr felületére érve, szigetekhez hasonlóan, egy-egy szigetcsoportot alkotnak. Egy-egy ilyen szigetecskén 20-100, néha több gyapjúszál található, amely 1-1 pászmát alkot. A több sziget (pászma) együttes fürtöcskét alkot, amelyből fürtök jönnek létre. Ezek a fürtök - ha az állat egészséges - a nyírás után egyben maradva bundát képeznek.
Kötőszálak
A pehelyszálak azonban nem mind csoportosulnak pászmákban. Egyesek a pászmák közti bőrsávokból törnek csak elő, s csak bizonyos magasságban csatlakoznak a közelebbi pászmákhoz. Ezek a szálak kötik össze a pászmákat egymással, s ezért kötőszálak nevet nyertek. A kötőszálak rendszerint durvábbak, mint a szőrtüszőszövetekből előbúvó, pászmát alkotó pehelyszálak. Sőt a szőrtüszősziget széléről előtörő némely pehelyszál sem marad egy pászmában társaival, hanem a szomszédos pászmához csatlakozik. Ezek az ún. fátyolszálak azonban a pászmát alkotókkal azonos finomságúak.
A gyapjú finomságát befolyásoló tényezők
A gyapjú finomsága a bundát alkotó gyapjúszálak átlagos vastagságától függ. Minél vékonyabb a gyapjúszál egy meghatározott vastagságú fonal keresztmetszetében, annál több szál helyezkedik el. A fonal erőssége pedig a fonal keresztmetszetében lévő gyapjúszálak számától függ. A finom gyapjúból készített fonal tehát azonos keresztmetszet esetén mindig erősebb, mint amelyik durva gyapjúból készült. A gyapjú finomsága a juh fajtájától és ivarától függ. A finom gyapjút a merinó, a durvát pedig a többi juhfajták termelik. A kos bundáját mindig vastagabb gyapjúszálak alkotják, mint az azonos fajtába tartozó anyáét. A gyapjúszál finomsága az életkorral is változik, de függ a juh takarmányozásától is. Az életkor előrehaladtával a bőr enyhébb anyagcseréje miatt a bunda ritkul, a gyapjúszálak rövidebbre nőnek és keresztmetszeti átmérőjük csökken. A gyapjú finomsága a különböző testtájakon eltérő. A finomság a lapockától és a hát területétől távolodva csökken. Legdurvább a gyapjú a fejen és a lábakon. Előfordul azonban ritkán az is, hogy a lapockán nőtt gyapjú durvább, mint az, amely a háton és a faron nőtt. Ez azonban csak kivételnek tekinthető.
A gyapjú kémiai összetétele
A gyapjú elsődlegesen keratinnak nevezett fehérjeanyag, továbbá zömmel szénből, oxigénből, hidrogénből, nitrogénből és kénből összetett szerves vegyület, amelyben 18 különféle aminosav szerepel. A gyapjúszál alig gyullad, nehezen ég. Hő hatására alaktalan "masszává" olvad. Ez az alapja annak a próbának, amikor az újonnan vásárolt szövet szálait vizsgálva belőle a "tiszta gyapjúra" következtetünk. Ilyenkor ugyanis a gyapjúszál a gyufa lángjában nem gyullad meg, hanem égett haj, égett köröm szagát terjesztve, fekete anyaggá zsugorodik. A gyapjú a lúgos mosásra különösképpen érzékeny. Már a leggyöngébb szódás oldat is károsan befolyásolja a tulajdonságait. Fölmelegített 10 százalékos káli- vagy nitrogénlúgban pl. a gyapjú teljesen feloldódik.
A gyapjúzsír
A gyapjúnak jellemző tulajdonsága a zsírossága. A gyapjúzsír a bőr faggyú- és verejtékmirigyeinek váladéka. A gyógyászatban használt lanolint ebből készítik. A szakemberek azt szokták mondani, hogy a gyapjúzsír "szükséges rossz". Szükséges, mert hiányában a napfény, a por, a homokszemcsék, a nedvesség, a legkülönfélébb mikróbák stb. közvetlenül hatnának a gyapjúszálakra, és csökkentenék jó tulajdonságait.
Rossz, mert a gyapjú feldolgozásakor fölösleges tehertétel, s mint ilyet el kell távolítani. Kimosása költséges és a gyapjú műszaki értékét kisebb-nagyobb mértékben csökkentő tényező. A zsíros gyapjú száraz helyiségben évekig veszély nélkül raktározható, míg a mosott gyapjú elveszíti értékes fizikai tulajdonságait (szilárdság, simulékony, nyújthatóság stb.).
A textil- és a szövőipar szempontjából nem mindegy, hogy milyen a gyapjúszál hossza. A szál hosszúsága alapján a szövőipar dönti el, hogy milyen fonalat lehet belőle készíteni (értékes fésűs- vagy kevésbé értékes kártolt fonalat).
Fésűsfonalnak nevezzük az olyan gyapjúszálat, amely 60 mm-nél hosszabb. A gyapjúipar azonban nemcsak a gyapjúszál hosszát veszi figyelembe, hanem a többi tulajdonságait is. A finomságát, az erősségét, a színét, a fényét, a rugalmasságát, a hűségét, továbbá a gyapjúzsír minőségét, a bunda belszerkezetét, kiegyenlítettségét és egyéb műszaki értékét.
A felsorolt tulajdonságok együttes értékelése határozza meg a gyapjú szortimentumát. A szortimentum alatt a gyapjú finomságát értjük. A gyapjúszál finomságát, azaz a gyapjú szortimentumát betűkkel jelölik:
16-18 mikron között AAA
18-20 mikron között AA
20-22 mikron között A/AA
22-24 mikron között A
24-26 mikron között A/B
26-28 mikron között B
28-30 mikron között B/C
30-34 mikron között C
34-38 mikron között C/D
38-45 mikron között D
45-60 mikron között E
Minél vastagabb a gyapjúszál, annál hátrább lévő nagy betűt kap az ABC-ből. A betűk között lévő kötőjel (pl. A-AA) azt jelenti, hogy a gyapjúban ez a szortimentum "van halmazában", a betűk között lévő törtjel (pl. A/B) pedig, hogy a két szortimentum "átlaga fordul elő osztatlanul". Összehasonlításul megemlíthető, hogy a pókháló vastagsága mintegy 2,5 mikron, a selyemszálé 14,5, a lószőré 68, az emberi hajé 96, a lósörény és -farok pedig 180-200 mikron vastag.
A gyapjúféleségek meghatározása
A gyapjúval foglalkozó gazdálkodóknak, juhtartóknak anyagi érdekük és szakmai megbecsülésük szempontjából nem közömbös, hogy az általuk termelt gyapjú milyen minőséget illetve értéket képvisel. Ebből következően igen fontos, hogy mielőtt értékesítésre átadnák a textiliparnak a gyapjút, a legfontosabb gyapjúféleségeket és azok osztályozását megismerjük.
Kártolt gyapjú
A gyapjúfürt hossza alapján a merinó fajtán belül kártolt és fésűs gyapjút különböztetünk meg. A 6 cm-nél rövidebb gyapjúszálat kártolt gyapjúnak nevezzük. E kategóriába tartozó gyapjú csak kártolt fonási eljárásra használható.
Fésűsgyapjú
6-14 cm hosszúságot elért gyapjúszál a fésűsgyapjú. Ebből készülnek az értékesebb szövetek. A fésűsgyapjúból készült fonalba kevesebb gyapjúszálat kell sodorni, mert a fésűsgyapjú szála a fonalban hosszabb szakaszon helyezkedik el. Ezáltal a fonal szilárdabb és nehezebben bomlik szét, mint amelyik a rövidebb szálú kártolt gyapjúból készült. A fésűsgyapjúból szőtt textilanyag tehát tartósabb, könnyebb és értékesebb.
Kártolt I. gyapjú
Kártolt I. gyapjúnak nevezik a 4-6 cm hosszú, megfelelő műszaki értékkel rendelkező gyapjút, amelynek ára azonban a fésűs minőségnél alacsonyabb.
Kártolt II. gyapjú
A kártolt II. gyapjúféleségek közé a 4 cm-nél nem hosszabb, azonkívül függetlenül a gyapjúfürt hosszától, a kisebb műszaki értékű (nemezes, takarmányos, szálhűtlen, szakadékony, kétnövésű, ammóniáktól sárgult, szennyezett, tiltott jelzőfestékkel kezelt és hasláb) gyapjú tartozik, amelynek természetesen a vételára is jelentősen kisebb. A gyapjúfürt hossza a fajtától, az ivartól, az életkortól, a takarmányozás intenzitásától és nem utolsósorban attól is függ, hogy a nyírástól mennyi idő telt el. A gyapjúfürt hossza a testtájak szerint eltérő. A leghosszabb fürtök a lapockán, a háton és a faron vannak. A hát középvonalától a mellkas és a has irányába haladva a gyapjúszálak hossza csökken. A legrövidebb szálak a haslábgyapjúban találhatók.
Durva gyapjú
Amennyiben a merinó juh gyapjának vastagsága A/B szortimentnél vastagabb, durva gyapjúnak nevezzük, ide tartozik a cigája és az angol húsjuhok zöme is.
Színgyapjú
Hulladék és egyéb anyagoktól mentes bunda.
Hulladék gyapjú
Hulladék gyapjú lehet fehér hulladék, amelyet a nyírás alkalmával ráznak ki a bundából, és olyan fehér színű, mint a színgyapjú.
Lehet sárga hulladék, amelyet válogatáskor a lábakról, a has és végbéltájék részeiről választanak le. Sárga színét az alomlétől, az ürüléktől és az ammóniás páráktól kapja.
Vedlett gyapjú
A fehér hulladékhoz tartozik ez a gyapjú is, amely a beteg juhokról darabokban lehullott gyapjú, kuszált, erőtlen, szakadékony.
Toklyó vagy éves gyapjú
Még tenyésztésre nem használt növendékek gyapja, amely erősségben, rugalmasságban, simulékonyságban, finomságban és hűségben kiváló, mert a gyapjúszálak normális fejlődését káros külső hatások (ellés, szoptatás, gyakori párzás stb.) még nem zavarták.
Báránygyapjú
Egyes szálai hegyesek (mert még nem voltak nyírva), fényes, sajátságos, erőssége nem nagy, de annál inkább lágy és simulékony, kevés benne a zsír, szerkezete laza, fürtvégei pedig hegyesen sodródottak. A báránygyapjú nemezkalapok vagy idősebb juhok gyapjúanyagával keverve posztó és szövetféleségek készítésére alkalmas.
Kosgyapjú
Sok és tapadós zsírt tartalmazó erős, hosszú, rugalmas és kifogástalan anyag, mert általában kosnak az olyan egyedeket tartják meg, amelyeknek bundája alig hagy kívánnivalót maga után. Az anyagyapjú különösen finom, lágy, simulékony, de a szoptató anyáé kevésbé szilárd.
Ürügyapjú
Rugalmas, szilárd, hűségben kifogástalan gyapjú.
Haslábgyapjú
Általában a juhok hasáról és a lábáról lenyírt gyapjú, szokásos külön kezelni. Rendszerint e fajta gyapjú mennyisége az állat által termelt egész gyapjútermelésének 8%-át teszi ki.
Sapkagyapjú
A juhok fejéről lenyírt gyapjú, amelyet külön szoktak kezelni. Érdemes elkülöníteni, mert így a haslábgyapjúnál magasabb áron lehet értékesíteni.
Bőrgyapjú
A leölt juh bőréről lenyírt gyapjú, amely műszakilag kisebb értékű. A külön zsákolt és külön megjelölt bőrdaraboktól mentes, száraz bőrgyapjút azonban az átvevők aránylag magasan értékelik. Közös néven ipari gyapjúnak nevezik a tímár- és szűcs ipargyártási eljárásai során a gyapjas bőröktől leválasztott gyapjúkat. Ide tartozik a vedlett gyapjú is.
A gyapjú tisztasági állapota szerint megkülönböztetünk még zsíros, zsírban nyírt és különféle mosott gyapjúféleségeket.
Zsírban nyírt gyapjú
Minden előkezelés nélkül nyír gyapjú a maga természetes, eredeti, zsírosan szennyezett állapotában.
Mosott gyapjú
Lehet háton mosott gyapjú, amikor a nyírás előtt a juh testén mossák meg a bundát.
Úsztatott gyapjú
Nyírás előtt szabad vízen áthajtott juhokról nyírt gyapjú. Mosott gyapjúnak nevezzük még a nyírás után gyárilag mosott gyapjút is.
Végezetül meg kell említeni olyan külső és belső, valamint minőségi tényezőket, amelyeknek elhanyagolása nagymértékben befolyásolja a gyapjú kereskedelmi értékét. A gyapjú értékére az eddigiekben ismertetett tényezők közül a tisztaságnak, a fürthosszúságnak és szálfinomságnak van a legnagyobb befolyása. A vevő a három tulajdonság alapján állapítja meg a gyapjú árát, de ugyanakkor a műszaki felhasználhatóság alapján figyelembe vesz számos olyan egyéb tényezőt is, amelyek a gyapjú értékének kialakítására hatást gyakorolnak. Ezek közé sorolható a tiltott gyapjújelzés, szálhűtlenség, szakadékonyság, kétnövésűség, az ammóniáktól sárga elszíneződés stb.



Magyar racka

A magyarságnak nemcsak mesésen gazdag történelmi múltja, évezredes kultúrája, példamutató hősei vannak, hanem egyedülálló néprajzi és természeti kincsei is. Ilyenek ősi és őshonos állatfajtáink: a ló, a szürkemarha, a rackajuh, a sertés, a tincses kecske, a parlagi lúd és számos apróállat. Sorozatunkban ezeket s a magyar konyhában betöltött szerepüket szeretnénk közelebbről megismertetni.
Legősibb juhfajtánk szépen göndörödő, hosszú bundafürtjeit, a földön egyedülálló nemes fejét, hosszú V alakban álló pödrött szarvát, egyöntetű küllemét és színét a magyar pásztorok ízlésének, kitűnő szemének, jó állattenyésztő érzékének köszönheti.
A magyar rackajuh jellegzetes, sehol a világon nem található máshelyt, csak ahol magyarok laknak. Olyan legelőn is megél, ahol más állat elpusztulna, tehát éppen olyan igénytelen, mint lovunk, és éppen olyan kitartó és szívós is. A juh ugyanúgy, mint a szarvasmarha, élő "húskonzerv" és tejtermelő állat volt. A nagycsaládok élelmezését kevés juhval is takarékosan meg lehetett oldani. A felesleges húst elődeink szárítással tartósították. Sátraikat, a jurtákat nemezből készítették, a nemezt pedig a racka gyapjából. A juhbőrt a ruházkodáshoz többféle módon használták föl: bundát, subát, irhamellényt, különféle takarókat készíthettek belőle.A világon mintegy ötszáz juhfajta él. A Kárpát-medencében a magyar racka két alfaját tartották és tenyésztették: az alföldit - vagy más néven a hortobágyit - (racka) és az erdélyit (cigája). A 18. századra tehető hazánkban a nagy fajtaváltás: ekkor hozták be a merinónyájakat és a tenyésztők szinte minden egyéb szempontot a gyapjúhozam növelésének vetettek alá.
A fajtaváltás tehát nem volt zökkenőmentes, és nem véletlen, hogy az Alföldön - közelebbről a Hortobágyon és a Nagykunságon - maradt fönn legtovább a rackajuh tenyésztése.
Számos tájjellegű kifejezés található a juhtejből készült termékekre. A forralt juhtejsavót például zsendicének hívták. A felfőzött savóból kicsapódó túrót Erdélyben még a mai napig is ordának nevezik. Különleges csemege például az ordával töltött, kaporral ízesített palacsinta. Nagyon elterjedtek az ún. zsuffás levesek; a felforralt aludttejbe laskatésztát dobtak, ezt böjti ételként fogyasztották. A juhtejből kurbolóval köpülték a vajat.
Zemplénben, Tokaj-Hegyalján, Szatmárban a juhtej savójából és túrójából tojással habart étel volt a kanda. A juhtúrót az Északi-középhegységben brindzának is nevezték, ebből készítették például a túrós kenyérlevest.
Erdélyben pedig a kukoricadarát juhsajt levével vagy savójával főzték össze. Ez a mai napig is gyakori étek a bálmos.
Ugyancsak változatos ételek készültek és készíthetők a juh illetve birka húsából. Gasztronómiai értékét elsősorban az adja, hogy jó a hús víztartó képessége, ezért vágási felülete száraz. A többi húshoz viszonyítva sütés közben kevésbé zsugorodik.A magyar jerke- és ürübárányok húsuk márványozottsága miatt méltán váltak közkedveltté Európa számos országában.
A juhnál nagyon fontos a vágás utáni pihentetés. Ez elindítja az érési folyamatot, és így a hús porhanyósabb is lesz. Sokan idegenkednek a birka faggyúszagától, mely elsősorban az idősebb állatokra jellemző. Ezeknél a bőr alatti és a hasűri faggyúréteget el kell távolítani. A fazékba valót pedig enyhén ecetes (előzőleg szemes borssal és babérlevéllel felfőzött, majd lehűtött) vízben kell rövid ideig áztatni. Persze, vannak olyan vidékek, például a Nagykunság, ahol a birka szinte "nemzeti eledelnek" számít, és sokan el sem tudják képzelni a faggyú nélküli birkapörköltet vagy paprikást. Az igazi ínyencek a pörkölt evése közben kortyolják a hűs vörösbort, aminek hatására szájpadlásukon kicsapódik a faggyú.
Az egykori juhászok, pásztorok még a juh legérzékenyebb testrészeiből: a hasaljból, dagadóból, valamint a zsigerekből (szív, tüdő, máj, vese) is ízletes és tartalmas ételt főztek kint a pusztán, a szabad ég alatt. Ugyanígy értettek a húsvéti bárányok nyárson sütéséhez is, bent a faluban pedig kemencében sütötték meg a fiatal - de már nem tejes - bárányokat.