2013. március 9., szombat

Nemez előadás...Vidák Annával..


Ma a hagyományok háza nemez előadásán voltam. Nagyon jó volt látni mennyi nemezelést szerető, érdeklődő ,volt.  Előadást Vidák Anna és Szaniszló Judit tartott.
Felmereült sok érdekes kérdés, ami gondolatokat indított el remélem nem csak bennem:)
A népművészet felsőoktatásáról,a kézművesek összefogásának hiányáról, a zsűriztetés megújjulásáról.

Már régóta felvetődött bennem egy gondolat,hogy valahogy jó lenne többet és rendszerességgel megtudni valamit a magyarországi nemezesekről..., úgy mint Angliába, Németországban időközönként megjelenik újság, valami effélét lehetne létrehozni magyarországon is, Vidák Marinak is felvetettem... azt mondta jó lenne és ő szívesen segít de kellene valaki aki csinálja.:9
Amikor annak idején keresgéltem nemezelő helyek után nagyon nehezen akadtam rá..A magyarországon működő nemezesekről alig alig lehet tudni, hát még a munkáikról. Érdekes lenne 1-1 alkotót bemutatni, akár a műhelyébe ellátogatni,hogy többet és teljesebb képet kapjunk a munkásságaikról.
és ide kapcsolódik...
 
és egy kis érdekesség...
Megjelent Vidák Annával kézsült interjú 1.része a a Frappa magazinban.

Igen Ez: Nemez - 1.rész
Piros Csilla
2011.05.17 00:01
Vidák Anna, ahogy az önéletrajzában is megemlíti, a nemezkészítés szeretetét már az anyatejjel szívta magába. A fiatal, kétgyermekes anyuka tudását több helyről szerezte, ellátogatott Közép-Ázsiába, Törökországba, Norvégiába, Finnországba, Németországba és Kanadába. Olyan mesterektől tanult, mint May J. Hvistendahl divattervező, Claudia Gemein képzőművész és Kendzsekan Toktosunova sirdak szakértő. 
A nemezkészítés rejtelmeiről faggatom őt.
 
Kezdjük azzal, hogy pontosan mi is az a nemezelés, mikorra nyúlik vissza, mit érdemes tudni róla?
 
A nemez az a textilanyag, amit erős gyúrással és víz segítségével hozunk létre állati szőrből. A világon nagyon sok helyen ismerik, főleg ott, ahol sok a juh, s mivel a magyarok is sokáig nomád pásztornép volt, ezért nálunk is kialakult a nemezkészítés hagyománya. De leginkább Közép-Ázsiában találkozhatunk a nemezeléssel, ott még minden család életében jelen van.
 
Több anekdota is elterjedt arról, hogy az ember hogyan fedezte fel a nemezt. Ezek közül a legismertebb az, hogy Noé bárkáján az állatok az elhullatott szőrüket taposták, miközben az vízzel érintkezett. Noé a bárka kikötésekor vette észre, hogy az állatok alatt egy nemeztakaró van.
Ez az ősi technika egy ideig hanyagolva volt, most megint a reneszánszát éli. A nyugati kultúrában újból elővették ezt a mesterséget, és több iparművész keresett új eszközöket az előállítására, illetve új termékeket, amik a modern életben is megállják a helyüket és használhatóak.
Ilyen nagyon-nagyon új dolog a vékonynemez (vagy nunonemez), amit egy ausztrál nő, Polly Stirling talált ki. Ő kezdett el először ennyire laza szövetű textileket készíteni, például a selymet kombinálva a nemezzel.
 
Hol lehet ezt manapság tanulni?
 
Nyugat-Európában ma minden művészeti felsőoktatási intézményben tanítanak nemezkészítést divattervezőknek, de képzőművészeknek is. Nagy divatja van a nemez-objekteknek és a tértextileknek. (Land Art - objekt kihelyezése a természetbe)
 

 
A szüleid is nemezkészítéssel foglalkoznak. Evidens volt, hogy ezt folytatod vagy voltak egyéb próbálkozásaid is?
 
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy olyan családba születtem, ahol még a levesben is gyapjú volt. A szüleim (Nagy Mari és Vidák István) akkor fedezték fel a nemezkészítést, amikor engem vártak. Már a Népművészet Ifjú Mesterei voltak kosárkötésből, amikor rátaláltak a nemezelésre. A gond csak az volt, hogy akkoriban még nem lehetett sehol sem tanulni. Nem voltak ebben a témában könyvek, mondhatjuk azt, hogy majdnem kihalt ez a mesterség Magyarországon. Az egyetlen mester a hortobágyi nemezkalap-készítő, Mihalkó Gyula bácsi volt.
A szüleim beleszerettek a nemezkészítésbe és elkezdtek komolyan foglalkozni vele. Először kikísérleteztek különböző technikákat, majd később ezt megismertették másokkal is. Törökországban, Türkmenisztánban és később egyre messzebbre mentek, hogy elsajátítsák a nemezkészítés legapróbb fortélyait. ’84-től már táborokat szerveztek és az első nemzetközi nemeztábort is ők indították útjára, ahol átadhatták a másoktól megtanult és a saját módszereiket, ezáltal egy hatalmas nemezközösség jött létre Kecskeméten. Én ebben nőttem fel és persze evidens lett volna, hogy ezt folytassam, de nekem kellet egy saját út, saját tapasztalatokkal. Nem akartam ugyanazt átvenni és folytatni.
 
Tinédzserként teljesen elfordultam ettől és vadászrepülő-pilótától kezdve minden akartam lenni, csakhogy ne legyek művész, ne kelljen nemezeléssel foglalkoznom. Természetesen a nemez szeretete bennem volt, és amikor rátaláltam a vékony nemezre, akkor döbbentem rá igazán, hogy én is ezt akarom csinálni. Elmentem Norvégiába, ahol egy nagyon híres és neves nemezruha-készítőtől tanultam,May J. Hvistendahltól. Ott voltam egy hónapot és akkor úgy éreztem, hogy ez az, ami én vagyok a nemezkészítésen belül, ez az irány, amit tovább tudok fejleszteni. Megtaláltam azt, ami illett hozzám. Ezután alapítottam meg a saját műhelyem, az Igen Ez Műhelyt. Elkezdtem tanítani és csak a gyerekek születésekor (Marci és Hanna) hagytam abban, illetve egy kicsit előtte. A tanítás mellett úgy éreztem, hogy kicsit háttérbe kerülök, hogy a saját ötleteim valahol elsikkadnak a gondolat terén. Pihennem kellett, nem akartam azt, hogy kiégjek. Meg szerettem volna valósítani az álmaim, új dolgokat akartam létrehozni. Idő kellett ahhoz, hogy feltöltekezzek. Pihenésként jött a repülés és a gyerekek. Ők inspiráltak, feltöltöttek energiával.
 
/folytatjuk/
 
Fotó: Ágh András és Vidák Anna

érdekes volt és nagyon remélem lesz még folytatása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése